Részletek a BRG honlapján található leírásból, Jánosi Marcell előadásából:

Kezdő lépések a számítástechnikában és saját ötletek a hardverben

Jánosy floppyja
"Már a 60-as évek végén is elborzadva nézegettem a kártyalyukasztó működését, és annak ellenére, hogy tanult szakmám szerint gépészmérnök vagyok, éreztem, hogy gyorsan elektronikus megoldásnak kell kiváltani a csattogó mechanikát. A decentralizált adatrögzítés híveként a kompakt kazettát éreztem a jövőben jó adathordozónak. Ez még nem volt ötletnek nevezhető, inkább ködös álmodozásnak. Mint ahogy 1970-ben megtudtam, már mások, pl. a franciák évekkel előbb elkezdték a megvalósítást (Saisi). A BRG-ben 1970-ben mi is elkezdtük az SLK-4-es kompakt kazettás adatrögzítő család tervezését. Ekkor léptünk be ebbe a számunkra teljesen új technikába. 1971-ben az OMFB tárgyalásai nyomán a MOM-mal közösen átvettük a francia Sagem cégtől a Fex-3 típusú fix fejes, fix keménytárcsás mágneses tároló licencét (a BRG az elektronikát gyártotta). Tervező gárdánk ezeken a munkákon szerezte meg elméleti és gyakorlati tudását. 1972-ben minden műszaki tudásunk megvolt, amit akkor egy forgó mágneslemezes tárolóról tudni lehetett. Akkor volt újdonság a 8 inches floppy. A 8" drive fő adatai: kb. 10 literes befogadó méretek és 250 kbytos kapacitás. Az előbbiek alapján az az ötletem támadt, hogy a 8 inches floppy tároló lemezének egy kis tenyérnyi darabját zárjuk be egy szilárd műanyag kazettába, hasonlóan a magnószalagos kazettához, és egy kisméretű meghajtó szerkezetbe behelyezve annyit tudjon, mint egy 8 inches floppy. Az ötletet kidolgoztam, és 1974-ben beadtam a magyar szolgálati szabadalmat az alábbi alapelvekkel: szilárd műanyag dobozban legyen egy hajlékony kör alakú mágneslemez, közepén egy szilárd maggal, amely elvégzi a központosítást és a forgatónyomaték átadást."

"Ekkor még nem létezett minifloppy, tehát minden technikai előnyt a 8 inches floppyhoz kellett hasonlítani. Éreztem azonban, hogy a Shugart (a 8 inches floppy feltalálója) 1971 óta biztosan dolgozik a 8 inches floppy tökéletesítésén, tehát igyekeztem 1973-ban a 8 inchesnél sokkal jobbra kidolgozni a szabadalmamat. Ez jól sikerült, és a későbbiekben sem kellett a 74-ben leírt fő méreteket lényegesen módosítani. A 74-ben leírt kazettaméret 110 x 80 x 7 (a 170790. számú, 1974. 11. 30-án bejelentett szabadalomban) helyett véglegesen 100 x 80 x 7,5 lett megvalósítva, ugyanazokkal az alapelvekkel. Így bármenyire is meglepett 1976-ban a hannoveri vásáron a minifloppy bemutatása, még ezzel szemben is óriási előnyöm volt.
Tanulság: úgy kell lépni egy új terméknél, hogy a meglévő helyettesítő termék vagy kiváltandó termék haladását is vegyük figyelembe, azaz ugrás közben emelik a lécet.
A minifloppy 1976-os megjelenése meglepetésszerű volt és az addig fél gőzzel kezelt témát felgyorsította, mert féltem, hogy a Shugart újra lép és elvész az előnyöm."

(A képeken bal oldalon összehasonlításképpen egy évekkel későbbi, az egész világon elterjedt, mindenki által ismert floppy-lemez látható)

"Tekintsük át a fontosabb konstrukciós döntéseket.

Mi legyen a megoldás?
elégséges
kiváló
Merevségre    
*
Középső szilárd magnak legyen-e jól zárható burkolata?    
*
A zárható burkolat a kazettán belül vagy kívül legyen elhelyezve?    
*

Láthatjuk, hogy mindhárom kérdésben a legelegánsabb, legjobb megoldás mellett döntöttem. Ez rossz döntés volt, mert túl jó volt a kazetta, de ezeket az ismeretlen piactól való félelmem diktálta, mert nem volt lehetőségem arra, hogy a döntést nemzetközi szinten megtárgyalhassam. A jelentkező nemzetközi kooperációkat a vállalat vezetősége elutasította, így egyedül maradtam.
3 évvel később a Sony helyesen döntött; mindhárom kérdésben az elégséges megoldást választotta, és az a felhasználóknak még éppen megfelelő volt.
Tanulság: nemzetközi konzultáció nélkül nem lehet nemzetközi piacra konstruálni. (A merev elzárkózás a vállalatvezetéstől eredt.)"

 

"1979-től a hír elterjedt, hogy kisméretű kazettás tárolója van a magyaroknak. Igen, sokan érdeklődtek, részben kíváncsiságból, részben komoly kooperációs szándékkal; közös kiállításokat ajánlottak a költségek vállalásával, kooperációs tárgyalásokra hívtak szintén a költségek vállalásával. Sehová nem mehettem, pedig szükség lett volna. Ennek az elzárkózásnak nem politikai okai voltak, mert 1957 óta legalább ötvenszer voltam nyugaton, és köztudott volt, hogy én nem maradok kint. A vállalatvezetésnek sikerült minden kooperálni akaró partnert ügyesen lerázni. Ezekből néhányat említenék:

  • az utolsó, a huszadik japán telex meghívás a Toshibától 1980. július 7-én
  • Gerd Weers, a Triumph cég elnöke a BRG-ben tárgyalt népes delegáció élén, és közös munkára hívott az USA-ba 1980. július 8-án
  • Jack Tramiel, a Commodore cég elnöke külön repülőgéppel csak erre az ügyre jött személyesen 1981. júniusban tárgyalni

Gyakorlatilag talán ez lett volna az utolsó lehetőség a kooperációra, mert akkor még az igazi konkurensek nem voltak bemutatható állapotban. Nyilvánvaló és súlyos üzleti mulasztás volt a BRG vezetősége részéről a merev elzárkózás a kooperálni akaró partnerektől, de az egyéb hibák tanulságait meg kell jegyeznünk, mert azok ismét elkövethetők.
Tanulság: a konkurens országokban a BRG-nek be kellett volna jelenteni a szabadalmat, mert akkor a konkurensek kénytelenek lettek volna kooperálni. Ha a magyar szabadalom fenntartási díját a BRG fizette volna, akkor az utóbbi 5 évben az országba behozott Sony floppyk után a szabadalom tulajdonosa a Sonytól jelentős díjazást tudott volna beszedni (a behozott kazetták összforgalma kb. egymilliárd Ft). A Metrimpex által 1980-ban elindított nemzetközi bejelentést sok ország, köztük Japán is 1989-ben elfogadta 1980-as elsőbbséggel, de azt sem tartottuk fent."

Aki kíváncsi további képekre, részletekre is, nagyon sok érdekességet olvashat nem csak erről a témáról, hanem Jánosi Marcellről is a következő helyen:
http://brg.8bit.hu/