Gramofon

Ezt a problémát Emile Berliner oldotta meg 1887-ben, amikor megalkotta a gramofont és a hozzá tartozó lemeztechnológiát. A lemezek sokszorosítása fém negatívok segítségével történt, ami forradalmasította a hangfelvétel és hang lejátszás világát.

A hangrögzítés történetében volt egy közös nevező, ami 1925-ig nem változott: maga a hangfelvétel akusztikus volt, mechanikai úton készült. A zenekar és az énekes egy nagy tölcsér előtt helyezkedtek el, amely elvezette a hangot egy membránhoz, ami a tű segítségével bevéste a hangot a viaszhengerbe vagy lemezbe. Az akusztikus korszak 1877-től 1925-ig tartott. 1925-ben alapjaiban változott meg a hangrögzítés az elektromos mikrofon bevezetésével, amely drámai változást hozott a stúdiókban és az otthoni zenehallgatásban is. A mikrofonhoz kapcsolódó erősítő, equalizer és elektronikus szűrők segítségével jelentősen megnőtt a rögzíthető frekvencia tartomány és érzékenység. Az otthoni lejátszók is változtak, megjelentek az elektronikus vezérlések és meghajtások.