A magnómúzeum története

Orsósmagnó és analóg hangrögzítés történeti múzeum

Hogy hogyan is működik a varázslat? Vilivel többször beszélgettünk arról, hogy itt, a múzeumban működik VALAMI, egy megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan csoda, amely rabul ejti és elbűvöli az idelátogatót. Tapasztalt-e már múzeum olyat, hogy a látogatás alatt családos, felnőtt férfiak szeme sarkából kigördül egy könnycsepp? Hogy idegen, először látott hölgyek búcsúzáskor a tárlatvezető nyakába borulnak, hogy puszit adhassanak? Hogy világtalan, vagy gyengén látó emberek tapogatva keresik a bemutató kezét, hogy megszorongassák? Hogy tanárok félve mennek be a múzeumba, mert szerintük a gyerekek, akik rájuk vannak bízva, kezelhetetlenek, de ugyanezek a gyerekek az előadást és a zenéket kezes bárányként hallgatják végig? Hogy a látogató nyugdíjas hölgy azt mondja, hogy 67 évesen ment be, de 2 óra múlva 17 évesen jött ki a múzeumból?

A sort hosszasan folytathatnám, mert elég, ha az ember fellapozza a vendégkönyvet… A varázslatot én sem tudom megfogni, csak lépésről lépésre követni… Ahogyan egy lépcsőn megyünk egyre feljebb. Talán az első lépcsőfok, amikor a látogató kiszáll az autóból és először körbenéz, meglátja a Cserhát csodálatos dombjait, valamint a gyönyörű palóc házakat. Egy olyan békés világba csöppen bele, hogy a hétköznapok problémáit, az összes gondját bent hagyja az autóban. Ezzel a megnyugodott lélekkel sétál be a kertbe, a múzeum bejáratához.

A második lépcsőfok, amikor belép az ajtón. Itt egyszerre két érzékszerve esik rabul. Egyrészt a szeme be nem tudja fogadni a magnók sokaságának látványát, másrészt az orrát megcsapja egy jellegzetes illat: az ódon fa és az elektronika keverékének semmihez sem fogható élménye. Vili pedig még meg sem szólalt… A harmadik lépcsőfok, amikor Vilink szeretettel köszönti a vendégeket és bemutatja a múzeumot. A látogató itt már sejti, hogy innen egyhamar nem akar szabadulni. A veterán készülékek pedig egymás után kezdenek megszólalni, miközben Vilmos egyre-másra meséli a megható történeteket.

Amikor az érdekességek és ritkaságok megszólalnak, a zenei aláfestés végleg magával ragadja a gyanútlan látogatót, aki számára megszűnik az idő, a külvilág és minden, ami még esetleg nem maradt ott az autóban…

Az egész varázslat a Mamával kezdődött. Ő van a lenti képen, ő volt, aki Vilmost ösztönözte a kezdetek kezdetén: „ha ennyire szereted ezeket a régi masinákat, miért nem csinálsz múzeumot?” kérdezte. Ő az, aki ugyan nincs már köztünk, de mindig is velünk lesz. Valószínűleg ő az, akinek ezt a csodát köszönhetjük. És Vilmosnak, aki a varázslatot életben tartja és tovább működteti. Életem nagy élménye, hogy ha csak nagyon kis mértékben is, de részese lehetek ennek a kalandnak, amit úgy hívnak: a terényi Orsósmagnó Múzeum.
Köszönöm.

A lélek önvallomása

Nagyon jó zenei és ritmusérzékkel áldott meg a Teremtő. Ennek jele és ennek tudható be, hogy már 6-7 éves korom óta mindig énekeltem, dúdolta, fütyültem. Később gitároztam, hanglemezen zenét gyűjtöttem. Nem igazán sikerült gitározni tudást összeszednem, de a zene szeretete egész eddigi életemet végigkísérte. Ha zenét hallgattam, mindig élt, dolgozott bennem a zene. A ritmusát doboltam lélekkel, kézzel, lábbal. A szólamot, ha lehetett terceltem. Előre tudtam a következő dallamrész hangjait. Akárhol voltam, gyalog, villamoson, buszon, vonaton, mindig dallam volt bennem. Dúdoltam belül lélekben, vagy ha lehetett akkor hallhatóan. Dallamokat alkottam, új dallamokat. Ez mindig elvitt a földi világból. Ilyenkor lebegtem a Tér-ben! Csoda jó érzés volt. Már tizenéves gyerekkoromban is. A zene nekem mindig a feledés, a pótlás, a bármit pótlás, az örömérzet lehetősége volt. Nem érdekelt ilyenkor hogy más hogyan érzékeli, értékeli, nekem a minden volt. A DALLAM volt a zene. Ahol nincs dallam, ott számomra nincs zene. Kezdetben ezt leginkább az operákban találtam meg. Meg a dallamos magyar népdalokban, az olasz dalokban. Nagyon sokat hallgattam és hallgatok zenét. Mindenfélét. A múzeum léte óta fejlődött ki igazán a ZENE iránti készségem. Megtanultam válogatni.
Megtanultam értékelni, közelebb jutottam egyre inkább a Zenéhez. A Bátyámmal 17 évesen a gramofon-lemezeket kezdtük gyűjteni. Először a Bánk bán-ból a „Hazám hazám”, majd Mascagni: Parasztbecsület, később Flotow: Márta, aztán Beethoven, Vivaldi, Bach, Liszt, jóval később Bartók. Egyre inkább Beethoven lett a Zene elsőrangú megjelenítője. Imádom a ZENÉ-t. Elvarázsol, leköt, sok mindent pótol, egészséget, fiatalságot ad! Az egyik legnagyobb boldogság-érzetet a földi világban.

Büszke vagyok a magyarságomra és a Családomra. Hiszek a magyarság ARVISURA szerinti őstörténetében. Hiszek a csodálatos magyar nyelv és írás ősiségében. A magyarság nem párthoz, vagy vallási felekezethez való tartozás, hanem Lélek és Szív dolga. Ősidők óta létezik. Hiszek abban, hogy a magyarság a Teremtő Népe, a Szeretet, a Fény népe. Soha nem volt és soha nem lesz bosszúálló nép. Ezért lehet vele azt tenni, ami ma történik a magyarsággal. De hinni kell a Szeretet, a Fény, a Jóság erejében. Csak ez lehet minden földi ember végső célja!

Nagy Vilmos

Nem elsősorban a bűneitől kell megváltani az EMBER-t, hanem ráébreszteni arra, hogy mivégre születünk e földre?
A kérdés tehát: MI A DOLGUNK, FELADATUNK NEKÜNK, FÖLDI EMBEREKNEK?
A válasz: A SZERETET, A FÉNY, A JÓSÁG, A SEGÍTŐKÉSZSÉG GYAKORLÁSA A KÖRNYEZETÜNKBEN EGÉSZ ÉLETÜNK SORÁN.
Ez az IGAZ KRISZTUSI TAN, ezért érkezett KRISZTUS URUNK A TEREMTŐ KÜLDÖTTEKÉNT hozzánk. Ez a legfontosabb cél, amiért igazán érdemes élni, mert elsősorban ezért születtünk.

„Vannak nagyon fontos dolgok az életben. Ilyenek a Teremtővel való rendszeres kapcsolat, a jó tett, a szeretet mindennapi gyakorlása, a hűség, a becsület, az ősök, a szülők, a feljebbvalók tisztelete, a hazaszeretet, az adott szó megtartása- és vannak kevésbé fontosak vagy egyáltalán nem fontosak. Az emberek többsége ott rontja el életét, hogy nem érti meg és felcseréli a fontossági sorrendet, nem veszi észre az igazán fontos értékeket. A rossz gondolat, a gyűlölködés szétforgácsolja az embert, legyengiti, és megbetegiti. Ezért is még rossz szándékú ellenségeinkkel se tápláljunk rossz és ellenséges gondolatokat,mert ezzel elősegitjük szándékaik megvalósulását és magunknak teszünk a legnagyobb rosszat.”
Cey-Bert Róbert Gyula: „Atilla a hun üzenet”

„Az igazi barátság nagyon ritka madár. Az emberek nagy többségének nincs igazi barátja, amit barátságnak neveznek nem más, mint számítás, érdek, szórakozás, üres időtöltés, és fecsegés. Az önzés lehetetlenné teszi a barátságot. Az igazi barátság jellemzői a lélek és a szellem közös rezdülése, közös lelki értékek, közös életeszmények, önzetlenség, az adott szó megtartása, bizalom, áldozatvállalás. Az igaz barátságban nem az „Én” az első, hanem a „Te”, a Barát. Az igazi barátság kölcsönösségre épül. A bölcs embernek mindig van egy igazi barátja: A TEREMTŐ, a Mindenség Ura. Az Ő barátsága a legjobb, amit az ember életében remélhet. Mindig számíthatsz rá, Ő soha nem fog cserbenhagyni. De ne feledd, Őt nem lehet becsapni. A legnagyobb ajándék, amit kaphatsz az élettől, a Teremtő Isten igaz barátsága. Csak rajtad múlik, Ő mindig fogadóképes feléd is!”
Cey-Bert Róbert Gyula: „Atilla a hun üzenet”