A magnómúzeum története
Orsósmagnó és analóg hangrögzítés történeti múzeum
Hogy hogyan is működik a varázslat? Vilivel többször beszélgettünk arról, hogy itt, a múzeumban működik VALAMI, egy megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan csoda, amely rabul ejti és elbűvöli az idelátogatót. Tapasztalt-e már múzeum olyat, hogy a látogatás alatt családos, felnőtt férfiak szeme sarkából kigördül egy könnycsepp? Hogy idegen, először látott hölgyek búcsúzáskor a tárlatvezető nyakába borulnak, hogy puszit adhassanak? Hogy világtalan, vagy gyengén látó emberek tapogatva keresik a bemutató kezét, hogy megszorongassák? Hogy tanárok félve mennek be a múzeumba, mert szerintük a gyerekek, akik rájuk vannak bízva, kezelhetetlenek, de ugyanezek a gyerekek az előadást és a zenéket kezes bárányként hallgatják végig? Hogy a látogató nyugdíjas hölgy azt mondja, hogy 67 évesen ment be, de 2 óra múlva 17 évesen jött ki a múzeumból?
A sort hosszasan folytathatnám, mert elég, ha az ember fellapozza a vendégkönyvet… A varázslatot én sem tudom megfogni, csak lépésről lépésre követni… Ahogyan egy lépcsőn megyünk egyre feljebb. Talán az első lépcsőfok, amikor a látogató kiszáll az autóból és először körbenéz, meglátja a Cserhát csodálatos dombjait, valamint a gyönyörű palóc házakat. Egy olyan békés világba csöppen bele, hogy a hétköznapok problémáit, az összes gondját bent hagyja az autóban. Ezzel a megnyugodott lélekkel sétál be a kertbe, a múzeum bejáratához.
A második lépcsőfok, amikor belép az ajtón. Itt egyszerre két érzékszerve esik rabul. Egyrészt a szeme be nem tudja fogadni a magnók sokaságának látványát, másrészt az orrát megcsapja egy jellegzetes illat: az ódon fa és az elektronika keverékének semmihez sem fogható élménye. Vili pedig még meg sem szólalt… A harmadik lépcsőfok, amikor Vilink szeretettel köszönti a vendégeket és bemutatja a múzeumot. A látogató itt már sejti, hogy innen egyhamar nem akar szabadulni. A veterán készülékek pedig egymás után kezdenek megszólalni, miközben Vilmos egyre-másra meséli a megható történeteket.
Amikor az érdekességek és ritkaságok megszólalnak, a zenei aláfestés végleg magával ragadja a gyanútlan látogatót, aki számára megszűnik az idő, a külvilág és minden, ami még esetleg nem maradt ott az autóban…
Az egész varázslat a Mamával kezdődött. Ő van a lenti képen, ő volt, aki Vilmost ösztönözte a kezdetek kezdetén: „ha ennyire szereted ezeket a régi masinákat, miért nem csinálsz múzeumot?” kérdezte. Ő az, aki ugyan nincs már köztünk, de mindig is velünk lesz. Valószínűleg ő az, akinek ezt a csodát köszönhetjük. És Vilmosnak, aki a varázslatot életben tartja és tovább működteti. Életem nagy élménye, hogy ha csak nagyon kis mértékben is, de részese lehetek ennek a kalandnak, amit úgy hívnak: a terényi Orsósmagnó Múzeum.
Köszönöm.
A lélek önvallomása
Nagyon jó zenei és ritmusérzékkel áldott meg a Teremtő. Ennek jele és ennek tudható be, hogy már 6-7 éves korom óta mindig énekeltem, dúdolta, fütyültem. Később gitároztam, hanglemezen zenét gyűjtöttem. Nem igazán sikerült gitározni tudást összeszednem, de a zene szeretete egész eddigi életemet végigkísérte. Ha zenét hallgattam, mindig élt, dolgozott bennem a zene. A ritmusát doboltam lélekkel, kézzel, lábbal. A szólamot, ha lehetett terceltem. Előre tudtam a következő dallamrész hangjait. Akárhol voltam, gyalog, villamoson, buszon, vonaton, mindig dallam volt bennem. Dúdoltam belül lélekben, vagy ha lehetett akkor hallhatóan. Dallamokat alkottam, új dallamokat. Ez mindig elvitt a földi világból. Ilyenkor lebegtem a Tér-ben! Csoda jó érzés volt. Már tizenéves gyerekkoromban is. A zene nekem mindig a feledés, a pótlás, a bármit pótlás, az örömérzet lehetősége volt. Nem érdekelt ilyenkor hogy más hogyan érzékeli, értékeli, nekem a minden volt. A DALLAM volt a zene. Ahol nincs dallam, ott számomra nincs zene. Kezdetben ezt leginkább az operákban találtam meg. Meg a dallamos magyar népdalokban, az olasz dalokban. Nagyon sokat hallgattam és hallgatok zenét. Mindenfélét. A múzeum léte óta fejlődött ki igazán a ZENE iránti készségem. Megtanultam válogatni.
Megtanultam értékelni, közelebb jutottam egyre inkább a Zenéhez. A Bátyámmal 17 évesen a gramofon-lemezeket kezdtük gyűjteni. Először a Bánk bán-ból a „Hazám hazám”, majd Mascagni: Parasztbecsület, később Flotow: Márta, aztán Beethoven, Vivaldi, Bach, Liszt, jóval később Bartók. Egyre inkább Beethoven lett a Zene elsőrangú megjelenítője. Imádom a ZENÉ-t. Elvarázsol, leköt, sok mindent pótol, egészséget, fiatalságot ad! Az egyik legnagyobb boldogság-érzetet a földi világban.
Büszke vagyok a magyarságomra és a Családomra. Hiszek a magyarság ARVISURA szerinti őstörténetében. Hiszek a csodálatos magyar nyelv és írás ősiségében. A magyarság nem párthoz, vagy vallási felekezethez való tartozás, hanem Lélek és Szív dolga. Ősidők óta létezik. Hiszek abban, hogy a magyarság a Teremtő Népe, a Szeretet, a Fény népe. Soha nem volt és soha nem lesz bosszúálló nép. Ezért lehet vele azt tenni, ami ma történik a magyarsággal. De hinni kell a Szeretet, a Fény, a Jóság erejében. Csak ez lehet minden földi ember végső célja!
Nagy Vilmos hitvallása
Nem elsősorban a bűneitől kell megváltani az EMBER-t, hanem ráébreszteni arra, hogy mivégre születünk e földre?
A kérdés tehát: MI A DOLGUNK, FELADATUNK NEKÜNK, FÖLDI EMBEREKNEK?
A válasz: A SZERETET, A FÉNY, A JÓSÁG, A SEGÍTŐKÉSZSÉG GYAKORLÁSA A KÖRNYEZETÜNKBEN EGÉSZ ÉLETÜNK SORÁN.
Ez az IGAZ KRISZTUSI TAN, ezért érkezett KRISZTUS URUNK A TEREMTŐ KÜLDÖTTEKÉNT hozzánk. Ez a legfontosabb cél, amiért igazán érdemes élni, mert elsősorban ezért születtünk.
* * *
„Vannak nagyon fontos dolgok az életben. Ilyenek a Teremtővel való rendszeres kapcsolat, a jó tett, a szeretet mindennapi gyakorlása, a hűség, a becsület, az ősök, a szülők, a feljebbvalók tisztelete, a hazaszeretet, az adott szó megtartása- és vannak kevésbé fontosak vagy egyáltalán nem fontosak. Az emberek többsége ott rontja el életét, hogy nem érti meg és felcseréli a fontossági sorrendet, nem veszi észre az igazán fontos értékeket. A rossz gondolat, a gyűlölködés szétforgácsolja az embert, legyengiti, és megbetegiti. Ezért is még rossz szándékú ellenségeinkkel se tápláljunk rossz és ellenséges gondolatokat,mert ezzel elősegitjük szándékaik megvalósulását és magunknak teszünk a legnagyobb rosszat.”
Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla a hun üzenet
* * *
„Az igazi barátság nagyon ritka madár. Az emberek nagy többségének nincs igazi barátja, amit barátságnak neveznek nem más, mint számítás, érdek, szórakozás, üres időtöltés, és fecsegés. Az önzés lehetetlenné teszi a barátságot. Az igazi barátság jellemzői a lélek és a szellem közös rezdülése, közös lelki értékek, közös életeszmények, önzetlenség, az adott szó megtartása, bizalom, áldozatvállalás. Az igaz barátságban nem az „Én” az első, hanem a „Te”, a Barát. Az igazi barátság kölcsönösségre épül. A bölcs embernek mindig van egy igazi barátja: A TEREMTŐ, a Mindenség Ura. Az Ő barátsága a legjobb, amit az ember életében remélhet. Mindig számíthatsz rá, Ő soha nem fog cserbenhagyni. De ne feledd, Őt nem lehet becsapni. A legnagyobb ajándék, amit kaphatsz az élettől, a Teremtő Isten igaz barátsága. Csak rajtad múlik, Ő mindig fogadóképes feléd is!”
Cey-Bert Róbert Gyula: Atilla a hun üzenet
